Egy igencsak fiatal Istennő vagy talán inkább Isten lány sétálgatott a gyönyörű anyjával és öccsével egy tisztáson , amely csak úgy feléledt , szinte kinyílt , amikor a kislány átlépte peremét .
- Anyám ?
- Igen , Arti ?
- Mi az , hogy szerelem ?
- Tudod a szerelem az egy érzés . Egy olyan fajtája , amit nagyon nehéz szavakba önteni . Miért ?
- Sok ember és Isten is vagy jól érzi magát vagy rengeteget szenved .
Én legalább is ezt vettem észre .
- Nem Artemisz a szerelmet mindenkinek éreznie kell legalább egyszer .
Képzeld még te is leszel egyszer szerelmes !
- Én ugyan soha !
A kis Istennő előre rohant .
- Megyek és teszek róla , hogy soha ne lehessek szerelmes !
" - Pedig csak , akkor fogsz igazán szenvedni , ha nem leszel szerelmes ! "
Fent az Olymposzon Zeusz ült fényes trónusában , mellette Héra , körülöttük fellegek s aranyos , borostyános oszlopok . Egy arany csillámos ködből egyszer csak megjelent Artemisz .
- Atyám ! -Hajolt meg a lány .
- Mit tehetek érted leányom ? ( Erre a mondatra Héra feje vörös lett és csak nagyon nehezen tudta magát vissza fogni )
- Tépd ki a szívemet , ugyan is nem szándékozok szerelmesnek lenni a jövőben !
- Micsoda ??? Lányom ezt nem így kell elintézni ! Ez ellen én nem , csak te tudsz tenni !
- Rendben van , akkor felesküszöm az istenségemre , hogy soha .... soha az életben nem leszek férfival ! Ha pedig még is megtenném intézd kérlek úgy , hogy elfelejtsem .
- Ha , te így kéred , bár biztos vagyok benne , hogy helytelen az elképzelésed ..... hát legyen úgy !
- Köszönöm atyám .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése