- Atyám , mi lenne a baj ?
- Artemisz te nem tartod semmire sem az emberi életet , igaz ?
- Ugyan már , ha nem becsülném , akkor miért segítenék nekik megszületni ?
- Nagyon jól tudod , hogy az emberek azért vannak teremtve , mert....
- Mert jókat tudsz rajtuk nevetni ?
- Ez nem vicc Artemisz ! Az emberek adnak nekünk energiát az imáikkal . Még is ki fog téged dicsőíteni , ha ilyen szinten ölöd az embereket , mindenféle könyörület nélkül ?
- Hát én nem ...
- Sajnos büntetést kell rád kiszabnunk .
Magyarázta Héra tovább és lehetett látni rajta , hogy megpukkad az örömtől .
- A büntetésed....-folytatta Zeusz- Neked is ott kell majd élned a Földön , az emberek között és nem lesznek majd isteni tulajdonságaid , valamint az emlékeidet is elveszíted .
- De , hogy tudnám megbánni bűneim , ha azt sem tudom , hogy bűnhődök ?
- Majd visszatérnek emlékeid , ha eljön az ideje .
Zeusz intett egyet a kezével , majd kicsivel utána Artemisz körül kavargott minden és egyszerre csak az Olympos lábánál feküdt felette pedig egy férfi és egy nő állt , valószínűleg egy házaspár . Mind a ketten pufók , kedélyes embereknek tűntek . A nő haja rövid fekete volt , aminek a vége viccesen göndörödött . A férfi haja már őszes volt és a homlokánál kopaszodott , de világosan látszott , hogy élete fiatal korában szőke lehetett . Hátukon egy-egy nagy hallal teli kosár volt ezzel , világos volt Artemisz számára , hogy egy kicsit jobb módban élő halász párról van szó .
- Mi a neved ? - Kérdezte a nő elsőnek .
- Én , a nevem .... nem tudom , nem emlékszek semmire .
A pár kérdően egymásra nézett , mert fogalmuk sem volt , hogy mi a teendő ilyenkor .
